Dove (Galamb)

Látom a szép eget fölöttünk fényleni
Békesség csillagát rajtunk lengedezni
Talán vérmezőben háromszínű zászló
A Seregek Ura legyen oltalmazóm!

Nem szánom véremet ontani hazámért
Mégis fáj a lelkem az én otthonomért
A bús harangok is néma hangon szólnak
Mikor indulni kell a szegény katonának.

Mert még a fecske is, ahol nevelkedik
Búsan énekel, ha indulni kelletik
Felkötöm a kardot apámért, s anyámért
Megforgatom én a szép magyar hazámért!

Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél
Értem annyi könnyet kiejtettél
Én azt most már vissza nem szolgálom
Áldjon meg az Isten, azt kívánom.

Köszönöm, Anyám, hogy nem neveltél
Értem semmi könnyet nem ejtettél
Én ezt most már vissza nem szolgálom
Verjen meg az Isten, azt kívánom.

Elindultam szép hazámból
Vitézlő magyar világból
Visszanéztem félutamból
Szememből a könny kicsordul.

Bú ebédem, bú vacsorám
Boldogtalan minden órám
Nézem a csillagos eget
Sírok alatta eleget.

Iszonyú vész gyűl mostan a hazánkra
Pogány hadak véres támadása
Váraknak eleste, falvaknak futása
Vérbe borult nemzetünknek hazája.

Sír a szél, sírjon vele két szemem is
Vár-e még a kedvesem, hogyha szeret is?
Áll-e még a ház, ahol megszülettem?
Szép hazánkat soha el nem feledem.